Majdnem hülyére vertem az okostelefonomat, amikor a barátom sms-ben értesített, hogy a mi derék baloldali Bokros pénzügyminiszterünk jobboldali. Gyorsan elszámoltam a végtelenig kétszer, hogy megnyugodjak, de az utóbbi nem sikerült, mert a fogaimat is megolvastam, és kiderült: kettővel kevesebb van.
Kedves bal-jobb Lajos elvtárs! Ezt önnek köszönhetem. Akkoriban annyira be kellett osztani a tanári fizetésemet, hogy nem tudtam a 100-100 forintot befizetni tömésre. Ingyen viszont kihúzták. Köszönöm szépen.
Tudom, hogy általában lökött vagyok, és szelektív a memóriám, mert lehet, hogy csak a jobb féltekém működik. Az biztos, hogy a jobbítás szándéka is bennem van és szándékom mindig a jobbsors volt és nem bal. Azt is biztosan tudom, hogy a 2009-es ukrán állami költségvetés hiányával kapcsolatos kérdésekről nem tárgyaltam akkoriban Kijevben az IMF (jobboldali?) tanácsadójaként Mikola Azarovval, az ukrán parlament pénzügyi és banki bizottságának elnökével. Ugye nem lesz ebből bajom, ha úgy harminc év múlva ismét önök kerülnek hatalomra? Egyébként, hogy sikerült? Ön ott volt. Mire emlékszik így jobboldaliként?
Most melyik jobboldali pártot képviseli ott a közeli Európában? Csak igennel, vagy nemmel válaszoljon. Kicsit recseg a telefonja. Régi? Vonalas? JESZ? Hallom, van új pártja is, a MMM. Ez pontosan minek is a rövidítése? Megint Máshová Mentem? Pedig a régi vicc poénjával is válaszolhatott volna nekik: „Jesz? Jevek.” Addig megyek máshova, míg egyszer csak jövök valahova?
Sajnos rosszul fogalmaztam, a három „M” mást jelent: Modern Magyarország Mozgalmat. Aj, aj, ez a mozgalmi gondolkodásmód! Egy megszállt országban szocializálódtunk, de nekem egyszerűen nem jut eszembe ilyen zseniális gondolat. Új pártunk egy mozgalom. Természetesen jobboldali, ugyi? (Hogy pestszentlőrinciesen szóljak.) Hogy is volt pár éve? Egy hajdani rendszerváltó hajdani párt kijuttatta az Unióba. Eddig rendben. Akkor melyik ottani pártba ült be? Nem emlékszem. Mindegy is. Most hol ül? Ez is mindegy. Ön jobboldali. Ezt megmondta. Akkor úgy van.
„A Tavares-jelentés kiválóan foglalja össze a demokrácia minden torzulását, amelyet egy rosszhiszeműen cselekvő tekintélyelvű kormányzat idézett elő.” Így szólt, amikor megtámadták a más országbeli baloldaliak a hazáját. Ezt mondta „jobboldaliként” az Európai Parlamentben. Nem azt, hogy Tavares! Konyec! Úgy is fogalmazhatott volna új jobbosként, hogy Mindenféle Tavaresi, Konyec! Rövidítve: MTK! De jajj, ez így nem jó. A kiváló hazai tornaklub jogosan megsértődhetett volna az ön kéretlen reklámjától.
Ekkor még mindig nem emlékezett a hazájára, mert idézeteivel és saját szavaival tovább támadta, például így: „A magyar betegség fertőző lehet; ezért elengedhetetlen, hogy rámutassunk a hasonló problémákra az Unió más tagállamaiban is.”
Más népek fiai és lányai ilyenkor összezárnak! Nem értem. Mi volt a baj? Sértődöttség? Pártfegyelem? Melyik párté? Egyidősek vagyunk, ezért sem értem. Az ott elhangzott utolsó mondatát pedig – talán néhány furcsa tekintetű internacionalistát kivéve –, szerintem egyetlen magyar ember sem tudja összeegyeztetni a hazaszeretettel:
„Kérem mindannyiukat, szavazzák meg a Tavares-jelentést.”
Mi magyarországi, jobboldali európaiak mennyit fizetünk önnek ezért?
Utolsó kommentek